Parasztregény

Szociológia? Néprajzi monográfia? Ez is, az is: egy Tisza menti falu életének, kultúrájának rajzát adja. „Dokumentumregény”? Igen, ez a mind gyakrabban emlegetett műfaj is eszünkbe ötlik, ha a műről szólunk. Az írói módszer itt nem a fikció, a mese könnyebben járható útját követi. Ehelyett a hűség, a magnó hitelű megörökítés a cél. És mégis elsősorban szépirodalmat, regényt olvasunk. Egy élet útját, a falu szinte tudományos pontossággal megragadott világának háttere előtt. Tiszántúli középparasztsors, egy réteget is jellemző bőséges egyedi vonással – a sorsmotívumok így már általános érvényűek. Az egyéni, családi események mögött pedig a tulajdonképpeni téma, a vezérmotívum: a hagyományos falu elmúlása, a falu nagy, huszadik századi átalakulása.

Az eseményeket egy idősebb parasztasszony mondja el. Ő a modell, végig az ő szeme lát, az ő nyelve beszél, övé az életsors, és nemcsak a gazdag nyelv, hanem a prózastílus alapját adó pompás folklórepika is. És Csalog Zsolt alakította ezt a nyersanyagot művé. Ő válogatta, tömörítette, ő szerkesztette regénnyé, érvényes művé.